X.

Vivien vacsorát készített a földszinten a konyhában, amíg Gonzalo az emeleten zuhanyozott. Már hat nap telt el azóta, hogy Buenos Airesben voltak, és három napja a dél-afrikai utat is megszervezték. Holnap reggel indulnak Pretoriába, onnan pedig Durbanbe. Vivien még mindig nehezen fogta fel, mi is történt vele. Az elmúlt hat napban olyan boldog volt, amilyen Ben halála óta, vagyis két év alatt egyszer sem. Fülig beleszeretett ebbe a lökött argentin focistába, ráadásul, ami még hihetetlenebb, holnap együtt vágna neki egy elsüllyedt hajó felkutatásának. Az egész meseszerűnek tetszett, mintha Vivien egy álomba csöppent volna. Nem tudta, mi lesz a kapcsolatukkal, ha elkezdődik a futballszezon. Nem tudta mit fog tenni, hogyan fog dönteni az ajánlattal kapcsolatban, amit levélben kapott, de egyenlőre nem is akart ezzel foglalkozni. Még Gonzalonak sem szólt a dologról. Azzal nyugtatta magát, hogy még van majdnem három hete a válaszadásra. Addig még kitalálja, hogy mi legyen. De most nem gyötri magát, inkább csak élvezi a jelenlegi helyzetet.
Gonza rövidnadrágban, meztelen felsőtesttel, nedves hajjal jött le a lépcsőn. Vivien felnézett a csirkeraguból, és az argentin látványa, ahogy mosolyogva felé tartott, teljesen levette a lábáról. Letette a fakanalát, kilépett a pult mögül, és megálltak egymással szemben, Gonzalo pedig átkarolta a lány derekát.
- Ejha Higuaín, az ember lánya padlót fog a gyönyörtől. Inkább vegyél fel minimum egy vastag kötött pulóvert, mielőtt még csúnya gondolataim támadnának. – mosolygott Vivien és adott egy puszit a focista mellkasára.
- Vagy inkább menjünk fel a hálóba és ott majd részletesen kitárgyaljuk a gyönyör szó jelentését. – válaszolta az argentin, majd finoman belecsípett a fogaival a lány nyakába, ezután pedig apró puszikkal haladt felfelé egészen az ajkáig, hogy aztán szenvedélyes csókban forrjanak össze. Már majdnem a lépcső felé kezdtek botladozni, amikor Viviennek hirtelen eszébe jutott valami. Kibontotta magát az argentin karjaiból és a tűzhelyhez rohant. A csirke szerencsére még nem égett le.
- Mondtam, hogy nem lesz jó vége ha így sétálgatsz. Majdnem odalett a vacsink. – nevetett a lány.
- De szerencsére nem, és irtó jó illata van. – sétált oda Higuaín és beleszagolt a lábasba.
Ekkor megcsörrent a mobilja, amit a konyhaasztalon hagyott. Ránézett a kijelzőre, majd káromkodott egy nagyot.
- Mi van, ki az? – kérdezte Vivien.
- Már megint Soledad. – hangzott a válasz. – Istenem, már sose akarja abbahagyni? Nem akarom felvenni. Kinyomom és kész. – mondta, majd letette a telefont az asztalra, de az néhány másodperc múlva újra megszólalt.
- Gonzalo vedd fel, különben nem fogja abbahagyni és egész este nem lesz nyugtunk.
- És ha kikapcsolom?
- Akkor anyádék nem érnek el, és aggódni fognak. – válaszolta Vivien.
Gonza megnyomta a zöld gombot és a füléhez emelte a készüléket.
- Tessék, Gonzalo Higuaín. – szólt bele, majd amikor meghallotta a modell hangját a túloldalon, gondolt egyet, letette a telefont az asztalra, és kihangosította, hogy Vivien is fültanúja lehessen a beszélgetésnek.
- Gonzalito meddig akarod még játszani a sértődöttet? – kérdezte Soledad.
- Én nem játszom a sértődöttet Sol, egyszerűen csak már nem járunk, de te ezt nem akarod megérteni. Mással vagyok már egy hete. Kérlek még egyszer, hogy ne hívj többet. – válaszolta a focista.
- Jaj, majmóca ezt te sem gondolod komolyan. Láttam a képet az újságban arról a nőről meg rólad, amikor azzal a fura szoborral, vagy mivel pózoltatok. Kizárt, hogy lecseréltél engem egy olyan lányra.
- Milyen lányra Soledad? – kérdezte Higuaín, miközben a kezét a pufogó Vivien szájára tette.
- Tudod mire célzok majmóca. Egy csúnya lányra. Vagy talán elfelejtetted, hogy téged bárhol lencsevégre kaphatnak? Nem mindegy, hogy kivel jelensz meg.
- Először is Soledad, ne hívj majmócának. – mondta Gonzalo dühös hangon. – Másodszor légy szíves ne sértegesd a barátnőmet. Vagy talán úgy gondolod, hogy nincs jó ízlésem, ami a nőket illeti? Csak mert te is a barátnőm voltál...
- Na de Gonzalo… - sipítozott a modell, de Higuaín a szavába vágott.
- Ide figyelj Soledad. És nagyon jól figyelj, mert most mondom el utoljára. Mi már nem járunk. Felejtsd el a számomat és engem is. Megcsaltál, ráadásul nem is egy alkalommal, én pedig ezt egy nőtől sem tűröm el. Sohasem fogom újrakezdeni9 veled, mert átvertél, és ezt nem vagyok hajlandó megbocsátani. Találtam valakit, akivel egyszerűen jól érzem magam és nem akarom, hogy ez miattad megromoljon, így ha továbbra is zaklatni fogsz, annak következményei lesznek.
- De Gonzalo ez…
- Buenas noches, Soledad. – Higuaín kinyomta a telefont, majd Vivienre nézett, aki széles mosollyal az arcán méregette őt. – Istenem ad, hogy ne hívjon még egyszer.
- Szóval jól érzed magad velem? – kérdezte Vivien, miközben közelebb lépett az argentinhoz és a két tenyerét a srác mellkasára csúsztatta.
- Hát még szép. Különben nem lennék veled.
- És miért jó velem lenni? Mondd el. – kérte a lány és puszilgatni kezdte a csatár nyakát.
- Mert okos vagy és vicces és jó fej. És finom palacsintát sütsz.
- És még? – kérdezte Vivien, miközben folytatta a munkát, az argentin mellkasán.
- És még azért is, mert szép feszes combjaid vannak és nagy kék szemeid. – válaszolta Gonzalo, majd kifelé tolta a lányt a nappaliba, miközben levette róla a pólót.
- Akkor most mégis megtárgyaljuk a hálóban, hogy mi is az a gyönyör?
- Én már nem bírom ki az emeletig. – mondta Higuaín, és miután megszabadította a lányt a nadrágjától, felkapta az ölébe, és a kanapéig vitte, miközben az ajkaik nem bírtak elszakadni egymástól.
- Még jó, hogy anyukádék csak holnap délelőtt jönnek haza. Nem lenne szép, ha most érkeznének. – súgta mosolyogva Vivien, amikor az argentin ráfektette a kanapéra és lassan elkezdte megszabadítani a fehérneműjétől.
- Az elég ciki lenne, de holnap délelőttig még rengeteg időnk van arra is, hogy a szobámban folytassuk, amit itt elkezdünk. – mosolygott Gonza is, miközben végigjáratta a tekintetét a lány immár meztelen alakján. Aztán a szemébe nézett, és kisimított egy hajtincset Vivien arcából. – Olyan szép vagy.
Vivien erre sóhajtott egyet és a tarkójánál fogva lehúzta magához az argentint, hogy megcsókolhassa. A lábujjait két oldalról beleakasztotta Higuaín rövidnadrágjának derekába, és lassan lehúzta a fiú combjain a ruhadarabot, hogy aztán az a földön kössön ki. Miután már mindketten megszabadultak a felesleges ruhaneműtől, lábaival átfogta a srác derekát. Gonzalo eközben a lány nyakát és vállait kényeztette az ajkaival, az ujjait pedig finoman végighúzta Vivien mellei között, egészen a köldökéig, ahol néhány másodpercre megállapodott a mutatóujja, hogy partnere testén remegés fusson keresztül. Vivien beletúrt a férfi hajába, aztán teljesen elengedte magát, és hagyta, hogy Higuaín beléhatoljon. Felfokozott állapotában alig tíz mély és őrjítő mozdulat után Gonzalo érezte, hogy a mámorító érzés átjárja a testét, és miközben a fejét Vivien mellkasába temette, megmarkolta a kezénél lévő kispárnát és felnyögött. Lassan és óvatosan elhagyta a lány testét, de két ujjával újra megkereste Vivien legérzékenyebb pontját és ismét beléhatolt, hogy partnerének is gyönyört szerezzen. A lány beharapta az alsó ajkát, majd mikor ő is érezte, hogy a forróság elönti az ereit, megmarkolta az argentin erős vállait, és nem bírta visszatartani azt a néhány hangosabb nyögést, ami elhagyta az ajkát. Higuaín elégedetten mosolyogva nézte, ahogy érintései nyomán a lány összes porcikája megfeszül, majd elengedi magát, és élvezettel hallgatta a csengő sikolyokat…

- Várod az utazást? – kérdezte az argentin, miközben a mellkasán pihenő Vivien hátát cirógatta egy újabb szeretkezés után, amit már a hálószobában ejtettek meg.
- Igen, nagyon. És te? Biztos nem baj, hogy ezzel töltöd a szabadságod?
- Hülyéskedsz? Ez tényleg nagyon izgalmas. Alig várom. És a búvárkodás is tök jó lesz.
- Akkor jó. Csak mert nem akarom, hogy olyasmit csinálj a kedvemért, amit nem akarsz. – támaszkodott a lány a karjára, és Gonzalo szemébe nézett.
- Ilyenre ne is gondolj. Bárhol jól érzem magam, ha veled vagyok. Ezt Brazíliában már bizonyítottam, nem?
- De igen. ÉS nagyon tisztellek azért, hogy azt végigcsináltad velem. Bár még mindig nem egészen fogtam fel, hogy miért tetted.
Higuaín simogatni kezdte a lány arcát.
- Pedig egyszerű oka van. Vonzódtam hozzád, tulajdonképpen az elejétől fogva. És ez az érzés most már átalakult.
- Hogyhogy átalakult? Mivé alakult?
- Szerelemmé. Szeretlek Vivien. – válaszolta Gonzalo.
A lány komoly arccal nézett rá, aztán lehajolt hozzá, és lassan megcsókolta. Közben egyetlen dolog járt az eszében. Ezt a férfit már nem veszítheti el. Ha visszajöttek Dél-Afrikából, feltétlenül megbeszéli vele az ajánlatot…