II.

Vivien igyekezett minél többet kihúzni az öregemberből az unokája segítségével. Miután megköszönték a segítséget, visszafordultak a fő utca felé, ahonnan az imént Inlert elragadták.
- Akkor most magyarázatot szeretnék kérni. - fordult Gonza a lány felé.
- Üljünk be ide egy teára. - mutatott Vivien egy kis kávézó felé.
A pincérnő kihozta a teát, az argentin pedig továbbra is kérdőn nézett a lányra. Vivien belekezdett a mesélésbe.
- Hallottál már a Chi Kung technikáról?
- Nem. - rázta meg a fejét Higuaín.
- Ez olyasmi, mint a Tai Chi, gyógyító technika. De tartozik hozzá egy vallás is. Van egy ötezer éves kínai írás, ami nemrégiben került elő. Haladok a megfejtésével, de még nem egészen akar összeállni.
- Igen, erről olvastam ma délelőtt.
- Hogyhogy?Te még mindig olvasol ilyesmikről? - mosolyodott el Vivien.
- Előfordul...Néha.
- Értem. Szóval ha megfejtjük az írást, az állítólag elvezet egy régi kolostorhoz, ami a föld alá süllyedt már vagy négyezer évvel ezelőtt. Addig azonban a Chi Kung papjai éltek ott és ezek a papok a legenda szerint nemcsak a vallásukkal foglalkoztak, hanem egy súlyos titkot is őriztek. Nem tudom még pontosan, hogy ez mi, de valamit rejtegettek abban a kolostorban.
- Oké, ez világos, de hogy jön ide a karkötő és Inler?
- A karkötő elvileg egy kulcs, ami kaput nyit a kolostorba. De csak annak, aki felveszi. Inler így keveredett bele.
- Bakker. És mi van, ha leveszik róla és megölik?
- Nem tudják levenni róla. A karkötő most már ragaszkodik a csapattársadhoz, ha mondhatom így. Szóval Inler élni fog, amíg megtalálják a kolostort.
- És aztán? - kérdezte kétségbeesetten Gonza.
- Aztán nem lesz rá szükségük. - válaszolta lehajtott fejjel Vivien, majd hirtelen hozzátette. - Viszont mi nem várunk addig. A kolostor megtalálásához szükség van a kínai írásra is, az viszont nálam van!
- Szólni kell a hatóságoknak és a csapatnál is, hogy elrabolták.
- Nem!Várj Higuaín!A hatóságoknak még nem szabad szólni!A csapatodnál is csak azt értesítsd, akit nagyon kell!
- De miért?Hiszen elraboltak egy embert! - értetlenkedett dühösen az argentin.
- Csakhogy akik keresik a kolostort, valószínűleg befolyásos emberek. Biztos vagyok benne, hogy a rendőrségnél is van emberük. Nem tudhatjuk, hogy ki az. Úgyhogy egyelőre nem szólhatunk nekik. Értsd meg!Inlernek nem esik bántódása, amíg nem érnek a kolostorhoz. Addig pedig mi is rájövünk, hogy hol van és kihozzuk. Megígérem neked. - fogta meg a lány a focista kezét.
- Nem tudom. Ez akkor is felelőtlenség.
- Ki fogjuk menteni!Mikor adtam rá okot, hogy ne bízz bennem?
- Amikor elhagytál. - válaszolta Gonza Vivien szemébe nézve, mire a lány elengedte a kezét.
- Higuaín, ezt most ne keverd ide, kérlek. Az más volt. Azért mentem el, mert...
- Azért mentél el, mert nem szeretsz.
- Ez nem igaz!Azért mentem el, mert neked olyan lányra van szükséged, aki mindig melletted van. Én viszont olyan vagyok, aki nem tud meglenni egy helyen. Egyik héten még Brazíliában vagyok, a másik héten meg már Kínában. Higuaín én megpróbáltam letelepedni. Megpróbáltam egyetemen dolgozni. Te is tudod, hogy mi lett a vége. És akkor is csak bajba kevertelek.
- Ez csak duma. Az egyetemen is felajánlották neked, hogy egy évben egyszer terepre fognak küldeni, nem kellett volna mindig a katedra mögött állnod. De neked ez nem volt elég. Ha én egy kicsit is számítottam volna neked, akkor elég lett volna. De nem számítottam.
- Én csak azt akartam, hogy találj valakit, aki melletted áll.
- Ezzel csak az a bökkenő Vivien, hogy engem nem kérdeztél meg arról, hogy én kit akarok. Milyen értelemben áll mellettem?Mi is sok mindent csináltunk végig együtt, nem?Brazíliát, Dél-Afrikát, Barcelonát. Nekem sokkal többet ért, hogy azokban a helyzetekben mellettem álltál. Én kivártam volna, amíg eljön az az idő, hogy már nyugalomra vágysz. Erre te mit tettél? Egyik reggel szó nélkül leléptél egy mondvacsinált indokkal, amit a párnámon hagytál egy közönséges papírfecnin. Tudod mit?Hagyjuk ezt!Inler a csapattársam. Most az ő épsége a legfontosabb. Hallgatok rád. Megbízok benned, és egyelőre nem szólok a rendőrségnek. De jól figyelj! Három nap múlva meccsünk van a Guanghzou ellen. Szóval kettő, azaz kettő napod van rá, hogy előkerítsd Gökhant, utána a hatóságokhoz fordulok. Addig meg Benítez lesz az egyetlen, akinek szólok az egészről, és együtt kitalálunk valamit, hogyan tereljük el a figyelmet a dologról. Most pedig visszamegyek a szállodába és te velem jössz.
- Rendben, értettem. De nem lenne jobb inkább, ha én...
- Nem! - vágott közbe Gonza. - Velem jössz és egy percre sem mozdulunk el egymás mellől, mert nem hagyom, hogy lelépj és kihagyj engem a buliból! Szóval visszamegyünk a szállodába, beszélünk Benítezzel, aztán szépen leülsz és nagyon sürgősen megfejted azt a titkosírást, hogy Gökhan után mehessünk!



Fél óra múlva már a hotel előtt voltak, ahol a Napoli megszállt az ázsiai túra idejére. Megkeresték Benítezt és a szobájában tálalták neki, hogy mi a helyzet. A vezetőedző lehuppant egy fotelba, vakargatni kezdte kopaszodó fejét, miközben a szemeit Gonzaloról Vivienre oda-vissza jártatta.
- Na jó. Gökhan a te szobatársad ugye, Pipa?
- Igen, Míster.
- Akkor Gökhan most kapott egy két napig tartó kellemetlen vírust, mert megevett valami tengeri herkentyű féleséget egy piaci árusnál, amit nem bír a gyomra. Sajnos nem hagyhatja el a szobáját. És mivel te a szobatársa vagy, te is elkaptad. Így most két napig nélkülöznünk kell titeket az edzésekről. De csak két napig, nem tovább! - hangsúlyozta a spanyol az utolsó mondat minden egyes szavát.
- Gracías Míster, maga a legjobb!Ezért 5 gólt vágok a Guanghzounak!
- Viszont két napig a hotel környékén se lássalak!És nehogy bárki észrevegye a dolgot, mert akkor magyarázkodhatunk!
- Értettem Míster, nem keverem bajba és visszahozom Gökhant is!

Miután elköszöntek Beníteztől, felmentek Gonza szobájába, hogy összeszedjenek néhány cuccot az argentin számára, majd Vivien szálláshelyére igyekeztek. Amikor a külvárosba értek a kis panzióba, és beléptek a lány szobájába, hatalmas felfordulás fogadta őket. A bútorokat feldöntötték, a fiókokat kiforgatták, még a ruhákat is átkutatták. Gonza megállt az ajtóban és a két tenyerébe temette az arcát.
- Ha most azt mondod, hogy elvitték az írást...
- Nem vitték el. Az eredeti a múzeumban van hét lakat alatt. Ki sem állították. Én egy másolatot kaptam. De nem vagyok olyan hülye, hogy csak úgy beteszem a fiókba!Annyira már ismerhetnél, hogy ennél azért fifikásabb vagyok. - válaszolta Vivien, majd az ablak alatt megkopogtatta a csempét. Furcsa kongó hang jött válaszul, Vivien pedig elővette a zsebkését és kipiszkálta a csempét a helyéről. Mögötte egy üreg vált láthatóvá. Gonza közelebb lépett és leguggolt Vivien mellé. A lány egy kis henger alakú tartót vett elő az üregből, majd kinyitotta és a biztonság kedvéért ellenőrizte, hogy benne van-e az írás.
- Tényleg okos kis búvóhely. - jegyezte meg mosolyogva Gonza.
Vivien elővett egy vastag jegyzettömböt a táskájából, majd leült az ágyra és furcsa írásjeleket tanulmányozva olvasni kezdte azt a részt, amit még csak nemrég kezdett el megfejteni.
- Szóval a papirusz szerint „a kolostor a hegyek között van egy napi járásra a mindenható császár palotájától abba az irányba, ahol a nap a nagy szürke hegy alá bukik.” Szóval nyugati irányba.
- Hát ez nem hangzik túl bonyolultnak. - mondta Gonza. - Indulhatunk is, nem?Előzzük meg őket. Irány a császári palota.
- Várj. Pont az a bajom, hogy túl egyszerű ez így.
- Jaj Vivien, ne csináld már!
- Nem, nem!Először rá kell jönnöm ki uralkodott akkor, amikor a kolostort építették!A Tiltott Várost ugyanis csak 1406-ban kezdték el építeni. A birodalom székhelyét Ninjangból kellett áthelyezni Pekingbe 1369-ben, mert...
- Mert a mongolok hódító hadjáratokat vezettek. A Ming-dinasztia idején. - csúszott ki Gonzalo száján, majd zavarba is jött, amikor látta, hogy Vivien hatalmas mosollyal néz rá. - Csak olvastam a neten...
- Értem. Örülök, hogy még mindig olvasol ilyesmiket a neten. - válaszolta a lány.- Szóval először még tovább kell fordítanom az írást, és azt hiszem Ninjang lesz a kiindulási pontunk. Oda kell utaznunk!
- Akkor majd azt én megszervezem. - válaszolt Gonzalo. - Könnyebb is, ha nem vagyok most Pekingben.
- Igen, de rohanós két napunk lesz.
- Nem baj. Inlerről van szó! Végigcsináljuk...