IV.

Madrid, 02 óra 10 perc.

- Ortega professzor? - ismételte meg elsápadva Vivien Agustín imént elhangzott szavait.
- Sí señorita. Ő a Bíbor-lovagrend vezetője.
- Akkor ezért volt olyan ismerős ott Valdebebasban.
- A professzor egy nagyon veszélyes ember. Én segíteni akarok, hinnie kell nekem.
- Én valamit nem értek. - tűnődött el Gonzalo - Ortega indoka világos. Rengeteg pénzre tehet szert a Grál megtalálásával. De mivel vette rá a többieket, hogy kövessék? Részesedéssel? Mert valljuk be őszintén. A huszonegyedik században már kevés embert vonzz a lovagok értékrendje és céljai.
- Ez nem ilyen egyszerű Gonza. A legenda szerint a lovagrend tagjain mindaddig az őseik átka ül, amíg meg nem találják a Szent Grált. - válaszolta Vivien.
- Átok? De hát miféle átok? Ne már. - nézett hitetlenkedve az argentin a doktornőre és tanítványára.
- A legenda azt mondja, hogy amíg a Grál nincs a lovagok kezében, addig minden leszármazottnak átok ül az első szülött fián, aki a krisztusi kort elérve az ördög kezébe kerül. Mai szóhasználattal élve begolyózik. A lovagrend tagjai hisznek ebben. Mindegyikük családjában történt valamilyen hasonló eset. Félnek az átoktól és meg akarják törni. Érti señor Higuaín? - magyarázta Agustín.
- Díos mío, de ez badarság. Azok az emberek talán pont abba őrültek bele, hogy hittek ebben az ostobaságban. - csapta össze a csatár a két tenyerét.
- Az lehet señor. De sokszor az emberek hite olyan erős, hogy nem tudnak racionálisan gondolkodni.
- Na jó. - állt fel a helyéről Vivien és elkezdett fel-alá járkálni. - Tegyük fel Agustín, hogy hiszek neked.
- Doktor Janics ne csinálja ezt. Az életemet kockáztattam azzal, hogy idejöttem és....
- Várj egy percet, hadd fejezzem be. Szóval szükségem lesz rád.
- Bármiben segítek csak állítsuk meg ezt az őrültet.
- Rendben. Továbbra is úgy teszel, mintha nem jártál volna itt. Holnap délelőtt bejössz az egyetemre, és én is bemegyek megtartani az óráimat, ahogy annak normálisan történnie kell. Ezenkívül most rögtön leírod nekem, hogy pontosan mit tervez holnap éjfélig Ortega. És még egy dolog. Az egyetemen van még valaki, akivel vigyázni kell?Tudni akarom, kit bízott meg Ortega azzal, hogy eltegyen engem láb alól.
- Señor Humberto Muñozt. - vágta rá Agustín. - Kihallgattam őket, mielőtt idejöttem önhöz.
- Muñoz? Az a pápaszemes alacsony kis fickó a bibliatörténeti tanszékről? - Vivien szemei tágra nyíltak a meglepettségtől. - Ő is benne van?
- Sí, nyakig. Ő Ortega professzor jobbkeze. Szerintem inkább bal keze, mert elég szerencsétlen alak, de nagyon lojális a professzorhoz.
- Rendben, kezdjél írni. A holnapi programot. Mindent tudni akarok, amit te is tudsz.
- Naturalmente señorita. - bólogatott Agustín, Gonzalo pedig papírt és ceruzát nyomott a fiú kezébe.
Miután Agustín elment, Vivien és az argentin aludni tértek. Holnap reggelig már nem volt tennivaló....




Vatikán, 03 óra 20 perc.

Rinaldo atya ébren forgolódott az ágyában. Valami nyugtalanság ült a lelkére, ami nem hagyta aludni. Úgy gondolta, talán egy pohár meleg tej segíthet, így felkelt és az egyszerű de kényelmes paplak kis konyhájába ment. Kinyitotta a hűtőt, kivette a tejet, majd megtöltött egy bögrét és betette a mikróba, hogy kicsit meglangyosítsa. Éppen visszaindult a hálószobába, amikor egy pillanatra kinézett a konyhaablakon. Először azt hitte káprázik a szeme, hogy éjnek évadján egy fekete alakot lát elfutni a templom bal szárnya mellett, de aztán a fekete alakot egy másik is követte. Letette a poharat az asztalra és egy elemlámpát a kezébe fogva kiment az udvarra. Körülnézett, de már nem látott senkit. A templom bejárati kapuját viszont finoman lengette a szél.
- Pedig biztos vagyok benne, hogy bezártam este. - tűnődött el magában, miközben az ajtó felé sietett. Belépett a templomba és a látványtól majdnem kiesett a kezéből a lámpa. Néhányszor keresztet vetett majd végigsietett a padsorok között, hogy közelebbről is lássa a rombolást. Az oltár előtt a díszburkolatot feltörték és egy hatalmas lyuk tátongott a földön.
- Vandálok! - kiáltott dühében Rinaldo atya, majd visszasietett a paplakba, hogy telefonálhasson....




Madrid, 08 óra 10 perc

Gonzalo a zuhany alatt állt, Vivien pedig már felöltözve várakozott a nappaliban.
- Nem kéne reggelizni indulás előtt? - kérdezte az argentin, mikor felöltözve lesétált a földszintre és látta, hogy Vivienen már a táska is rajta van.
- Majd eszel valamit útközben, siessünk. - sürgette a lány.
Fél óra múlva már a Perez által megadott címen voltak az Herrero család háza előtt. Higuaín becsengetett a kapun. Egy középkorú hölgy sietett eléjük, és amikor meglátta az argentint, nagyon meglepődött.
- Buenos días. - nyögte ki végül.
- Buenos días. Ön señora Herrero? - kérdezte Vivien óvatosan.
- Nem. Én Ema Gonzalez vagyok. A leánykori nevem Herrero. Miben segíthetek?
- Én pedig Vivien Janics vagyok, az Universitas de Madrid történelem tanszékén dolgozom.
- Úgy tudjuk az ön családja készíti a kupákat a Real Madrid számára. Señor Pereztől kaptuk meg a címüket. - mondta Higuaín.
- Igen, valóban. Nálunk ez apáról fiúra öröklődik. Jöjjenek be. - nyitotta ki a kaput Ema és betessékelte a két vendéget.
- Mi az 1936-os Copa del Rey trófeáról szeretnénk információkat. Ha tud nekünk segíteni. - mondta Vivien, miközben hellyel kínálták őket a nappaliban.
- Milyen információra gondolnak? - lepődött meg Ema.
- Igazából nehéz megmagyarázni a dolgot de.... - kezdett bele Vivien a mondókájába, de ekkor egy idős úr lépett be a nappaliba a görbebotjára támaszkodva. Az ajtóban kihúzta magát, majd végigmérte Vivient.
- Hát eljött ez a nap is. - csak ennyit mondott mély, rekedtes hangján, majd sóhajtott egyet. Mindenki felállt a helyiségben. Ema odasietett az idős úr elé.
- Papa. Ők itt a Real Madrid kupáiról szeretnének kérdezni. A kisasszony az egyetemen tanít. Señorita. Őt itt az édesapám, Francisco Herrero.
- Igen. Hozz nekünk kávét lányom, por favor. - bólintott az öreg, majd miután az asszony elment a konyha felé, odalépett Vivienhez és alaposan szemügyre vette. A lány ettől kicsit zavarba jött, Higuaín pedig mosolyogva szemlélte az eseményeket.
- Rendben. - bólintott ismét az öregember. - A maga szeme őszintén csillog. - mondta, majd leült az egyik fotelba.
- A nevem Vivien Janics. És az 1936-os Copa del Rey trófeáról szeretném kérdezni önt. Tud róla valamit Don Francisco?
- Hogyne. Emlékszem, amikor az apám készítette. Azt akarja tudni, hogy benne van e az aranylemez. A csillag egyik része. Igaz?
- Igen, pontosan. Ezt szeretnénk tudni. - válaszolta Vivien izgatottan, majd rápillantott Gonzalora.
- Nos, akkor elmondom az igazat....




Madridtól 10 km-re egy raktárépületben, 8 óra 20 perc

- Hogy halad professzor? - lépett oda Ortega a kémikushoz.
- Még néhány percre van szükségem. - válaszolta a férfi.
Ortega szíve a torkában dobogott. Néhány perc és megszerezheti az utolsó hiányzó darabot is. Azután késlekedés nélkül indul a Montserrat kolostorba. Még az ottani embereinek is szólnia kell és egyeztetni velük, hogy a terve gördülékenyen végrehajtódjon. A legkisebb fennakadás is kockázatos lehet. Remélhetőleg Muñoz sem cseszi el a dolgokat és elintézi Doktor Janicsot. Az a nő mindent felboríthat.
- Professzor Ortega. - lépett mellé a kémikus. Az arcáról rémület és idegesség tükröződött vissza, amit Ortega rögtön észrevett.
- Mi történt?
- Professzor Ortega, attól tartok rossz hírem van.
- Mi az? Elrontotta, maga szerencsétlen?
- Nem, szó sincs róla. Én profi vagyok. De a lemez....



Madrid, az Herrero ház, 08 óra 55 perc

- Nincs a kupában? - Vivien majdnem leesett a székről Don Francisco kijelentése hallatán.
- Nincs ott kedvesem. Az apám ennél elővigyázatosabb volt. Máshová rejtette. De hagyta, hogy a Bíbor-rend tagjai tévhitben éljenek. A Grál biztonsága érdekében.
- És maga tudja, hogy hol van a lemez, Don Paco? - kérdezte Higuaín feszült arccal.
Az öreg ránézett és elmosolyodott.
- Nem, fiam. Rám csak egy rejtvény maradt az apám után. De úgy éreztem, jobb ha nem fejtem meg, és a rejtély kulcsa titokban marad, amíg el nem jön az az ember, akiben megbízhatok és átadhatom neki. És ma eljött. A te barátnőd az. És persze te, Gonzalo. - válaszolta az öreg, majd lassan felállt. Higuaín segített neki.
- Köszönöm fiam. - bólintott Don Francisco, majd az egyik festményhez sétált, ami a falon lógott. Levette a képet a falról és letette a földre. Mögötte egy széf rejtőzött. Don Paco kinyitotta a széfet és egy régi borítékot vett ki belőle. Ezután visszazárta a széfet és a festményt is visszahelyezte a falra. Higuaín segítségével újra odament Vivienhez és átnyújtotta a lánynak a borítékot.
- A Grál titka immáron a te kezedben van lányom....

Díjat kaptam!:)

Meg sem érdemlem, de kaptam egy díjat egy remek bloggertől!Nagyon köszönöm Alexa :)

a) Köszönd meg a díjat annak, akitől kaptad! (Ez alap!)
b) Tedd ki a díj képét az oldaladra bármilyen formában, majd másold át a kérdéseket a díj adójának oldaláról.
c) Válaszolj az eredeti kérdésekre. (szám szerint 5 darab)
d) Küldd tovább maximum 5 blogírónak


Kérdések:

1. Volt valami (valaki), ami nagy szerepet játszott a történeted megalkotásában?
Nem mondanám, hogy volt. Hobbiból írogatok, és általában zenék ihletnek az írásra. Itt talán Johnny Cash-Don't take your guns to town című száma volt az ihletadó.:)

2. Melyik szereplővel tudsz azonosulni leginkább?
A főhősnő, Vivien személyiségjegyeinek nagy része bennem is megtalálható.

3. Számodra mit jelent az írás?
Kikapcsolódás. Elképzelt világaimról írok és ezáltal valamennyire életre keltem őket, és megosztom azokkal, akik kíváncsiak rá.:)

4. Mi volt az első történet, amit írtál?
Az is egy Higuaín-fanfiction volt. Az argentint egy, a múltja elől menekülő fiatal nővel hozza össze a sors, aki besurranó tolvajként dolgozott az orosz maffiának.

5. Mit szoktál csinálni, ha nincs ihleted?
Bekapcsolok valamilyen zenét, ami illik a történetem hangulatához, befekszem az asztal alá és behunyom a szemem.:)

Akinek továbbküldöm:

Tangolita

Alexa

Mercii

III.

- Úgy gondolod fiam, hogy ez az információ segít nektek? - kérdezte Perez Gonzától, mikor Viviennel együtt az irodájában beszélgettek.
- Igen, mindketten így gondoljuk. - bólogatott az argentin.
- Rendben, máris felírom a család nevét. Már száz éve ők készítik a kupákat.
- Köszönjük señor. - mosolygott Vivien. - És ha esetleg lehetne róla szó, hogy a rendőrségnek még ne....
- Ha nem kérdezik, én nem mondok semmit. - bólintott a klub elnöke sokatmondóan. - Persze ha érdeklődnek,akkor....
- Igen, persze. Feltétlenül együtt kell működnie.
- Erről van szó. De ha nem kérdeznek....
- Gracías. - válaszolták Gonzáék, majd a csatár elvette a felé nyújtott cetlit és elköszöntek.
- Oké, reggel mielőtt beviszlek az egyetemre, az első dolgunk lesz, hogy elmegyünk hozzájuk. - mondta, mikor kiléptek az ajtón.
- Igen, rendben. Csak tizenegy órától lesznek előadásaim. Most viszont internetre van szükségem.... - válaszolta Vivien.
- Akkor menjünk haza....

A lovagok körbeállták az asztalt a nagyteremben. A barlang nyirkos volt és sötét. Néhány fáklya halovány fényt biztosított. A lovagrend vezetője is megérkezett, kezében a Valdebebas raktárából ellopott kupával. Megállt az asztalfőnél és fennhangon beszélni kezdett.
- Testvéreim. Hamarosan felvirrad a nap, amire már annyi év óta vártunk. Hamarosan mind a négy aranylemez meg lesz, és beteljesíthetjük a Bíbor-lovagrend legfőbb küldetését. A kémikus már úton van ide, hogy felnyissa nekünk ezt a kupát és megszerezzük belőle a kulcs első darabját. Kitartás barátaim! Tizenkét óra múlva már a kolostornál leszünk, és végre feloldozhatjuk magunkat az átok alól. Az ősök szellemei nem fognak többé zaklatni minket. A tudás és a hatalom a Szent Grál által a miénk lesz. Tizenkét óra múlva történelmi tettet fogunk végrehajtani. - zárta a beszédet, majd magasra emelte a kupát, mire mindenki éljenezni kezdett.

A találkozó végén a csoport tagjai elköszöntek egymástól. A barlangban a vezető és a helyettese maradtak.
- És doktor Janics? Vele mi lesz?- kérdezte a helyettes.
- Ő még veszélyes lehet ránk. El kell tenni az útból ezt az akadályt.
- Mit kívánsz tenni ez ügyben?
- Gyökerestől a legjobb kitépni a gyomot....


A fekete ruhás alak kilépett a barlang bejáratán. Odakint már koromsötét volt. Várt egy pillanatig, amíg a szeme megszokta az új fényviszonyokat. Közben beszívta a hűvös éjszakai levegőt. Homlokára gondterheltség ereszkedett. A vezető és helyettese között lezajlott beszélgetés, amit az imént kihallgatott, nagyon aggasztotta. Számított ilyesmire, de a legrosszabbra nem mert gondolni.
- Valahogy figyelmeztetnem kell doktor Janicsot. - mondta magában, majd futva indult el a lakása irányába....




- Nos, mire jutottál? Találtál valamit, ami segíthet nekünk? - kérdezte Gonzalo, miközben egy nagy bögre cappuccinot tett le Vivien keze ügyébe. A lány még mindig estélyi ruhában volt. Már másfél órája görnyedt a számítógépe felett. Hálásan mosolygott a csatárra, majd nagyot kortyolt a forró italból.
- Igen, azt hiszem haladtunk valamit. A négy aranylemezkét a legenda szerint négy különböző helyre rejtették a II. világháború előtt. Egyet a pisai ferde toronyban rejtettek el, amikor Mussolini elrendelte, hogy egyenesítsék ki. A másodikat Zürichben a Grossmünster egyik tornyában. A harmadik aranylemezke állítólag a Vatikán területén van, míg a negyediket pontosan abba a kupába rejtették el, amit tőletek elloptak. Most már nagyon kíváncsi vagyok a holnapi találkozásra ezzel a bizonyos Herrero családdal, akiknek a nevét señor Pereztől kaptuk meg.
- Mindenesetre jól szétszórták a darabokat. - sóhajtott Gonza. - És mit akarsz csinálni?Elmenni mindenhová és megkeresni őket?
- Nem. Erre nincs idő. És nem is lenne értelme. Lehet, hogy már mind a négy darab a birtokukban van. Először meg kell bizonyosodnom arról, hogy jó nyomon járok-e. Ha igen, akkor a Montserrat kolostorhoz kell utaznom holnap még éjfél előtt. Ugyanis holnap telihold lesz. A legenda szerint, a telihold fénye mutatja meg az utat ahhoz a helységhez a barlangban.
- Értem. Akkor gyorsan le kell zárni ezt az ügyet. Holnap veled megyek.
- Biztos vagy benne?
- Persze, semmi gond. És megbeszélem az elnökkel, hogy használhassuk a csapat különgépét, ha valóban Barcelonába kell repülnünk. A klubot mélyen érinti ez a lopási ügy, szóval meg fogja engedni. Így már akár hamarabb is odautazhatunk. Amikor akarod.

Na jó, rendben. Akkor meglátjuk. Köszönöm.
- Nincs mit. De egy kérdésem még lenne. - nézett kíváncsian Gonzalo.
- Mi?
- Azt olvastam, hogy tulajdonképpen senki sem biztos benne, valójában mi is ez a Szent Grál. Te mit gondolsz?
- Ez egy jó kérdés. Leggyakoribb ábrázolása egy kehely. Úgy tartják, ebben fogták fel a keresztre feszített Jézus Krisztus kiömlő vérét. Mások szerint, a Szent Grál szó jelentése valójában sang royal.
- Királyi vér. - szólt közbe Gonza elmélázva.
- Pontosan. Ezen elmélet szerint Mária Magdolna gyermeket szült Jézusnak, és az ő leszármazottaik a frank királyok. Hogy mi az igazság, azt nem tudom. Azt kell mondjam, nem is hajlok egyik irányba se, ami kicsit szokatlan egy történésztől. A Szent Grál számomra valami nagyon mitikus és elérhetetlen. Nem olyan, mint a többi ereklye. Azokról tudom, hogy léteznek. Tudom, hogy mik. Az alakjuk, a színük meghatározott. A Grál valami meghatározhatatlan. Egy ábrándkép. Százszor megfordul a fejedben, hogy keresd, mert talán te vagy az, aki rátalál és végre leleplezi a titkot. Háborúk törnek ki miatta, hadseregeket mozgósítanak a megtalálása érdekében. Ezáltal számomra ijesztővé és hatalmassá is válik. Nem tudom létezik-e, és ha létezik mi az egyáltalán. De ha valaki egyszer rábukkan, az biztos, hogy kiválasztott ember, akit talán az ég jelölt ki erre a küldetésre. És úgy érzem, ha valaki megtalálja, komoly döntést kell hoznia. Leleplezi a titkot? Vagy inkább magával viszi a sírba.... - Vivien az utolsó mondatot már egészen halkan mondta, miközben elmerült a kislámpa fényében. A valóságba Gonza nyugodt, mély hangja hozta vissza.
- Már hajnali két óra van. Ideje aludni egy kicsit. Csak néhány órát. Holnap folytatjuk. - érintette meg Vivien hátát, a lány pedig bólintott és kikapcsolta a számítógépet.
- Elmegyek zuhanyozni. - mondta ásítozva.
- Én is arra készültem, nem megyünk együtt? - kérdezte az argentin, miközben átölelte a lányt. Ekkor valaki csengetett a bejárati ajtón. - Megyek, kinyitom. - sóhajtott Gonza.
Leszaladt a lépcsőn, Vivien pedig utánaeredt. Higuaín kinyitotta az ajtót és egy fekete ruhás kissé megilletődött fiatal férfival találta szemben magát.
- Miben segíthetek? - kérdezte Gonza.
- Elnézést a kései zavarásért, de nagyon fontos lenne beszélnem doktor Janiccsal.
- Agustín? Te mit keresel itt? - lepődött meg Vivien, mikor meglátta az ajtóban toporgó tanítványát.
- Nagy baj van señorita Janics. A Bíbor-lovagrend lassan eléri a célját.
- Mi közöd van neked hozzájuk? Mit tudsz? És miért jöttél hozzám?
- Ha bemehetek elmondok mindent részletesen. Kérem.
Gonzalo betessékelte a fiút, majd bezárta utána az ajtót és mindannyian leültek a nappaliban.
- Beszélj Agustín. - türelmetlenkedett Vivien.

A nagy részére szerintem már ön is rájött. A Bíbor-rend hamarosan összerakja a kulcsot és rátalál a Szent Grálra. Ez végzetes következményekkel járna. Ha a vezető kezébe kerül a Szent Grál, nagyon befolyásos ember lesz belőle, pedig ő a rossz oldalon áll. Bármire képes a hatalomért és a Grál hatalmassá tenné. Ezt meg kell akadályozni. Ezért csatlakoztam hozzájuk.
- A rendhez? - csodálkozott Vivien.
- Sí, señorita. Beléptem a rendbe, már két éve. Minden lépésükről tudok. Holnap délutánra mind a négy darab a birtokukban lesz. El fognak menni a Pireneusokba, a barlangba. De előbb még a kolostorba, hogy megszerezzék a kulcs ötödik darabját.
- Van ötödik darab? - vágott közbe Gonzalo.
- Igen. Egy kis henger, amit még használni kell az ajtó kinyitásakor, bár nem tudom pontosan, hogy hogyan.
- És miért jöttél ide? Miért mondod el nekem ezeket a dolgokat? - nézett Vivien gyanakodva a vele szemben ülő fiúra.
- Mert ön a egyetlen most, aki megakadályozhatja a katasztrófát. És mert ezt a vezető is tudja. És meg akarja ölni magát, hogy ne álljon az útjába.
Gonzalo és Vivien összenéztek, majd mindketten visszafordultak és mereven bámultak a fiúra.
- Miért kellene hinnem neked? Talán pont a vezető küldött téged, hogy tőrbe csalj engem.
- Nem señorita Janics, higgyen nekem. Minden igaz, amit mondok. Segíteni akarok. Ezek nem jó emberek.
- Nem győztél meg. - rázta a fejét a lány.
- Akkor talán azzal meggyőzöm, ha elmondom a vezető nevét. Ha leleplezem a kilétét.
Vivien ráemelte a tekintetét Agustínra, majd kissé előrehajolt és úgy súgta.
- Ki az?
A fiú nagyot sóhajtott, majd kibökte a választ.
- Az Ön elődje. Ortega professzor....