III.

- Úgy gondolod fiam, hogy ez az információ segít nektek? - kérdezte Perez Gonzától, mikor Viviennel együtt az irodájában beszélgettek.
- Igen, mindketten így gondoljuk. - bólogatott az argentin.
- Rendben, máris felírom a család nevét. Már száz éve ők készítik a kupákat.
- Köszönjük señor. - mosolygott Vivien. - És ha esetleg lehetne róla szó, hogy a rendőrségnek még ne....
- Ha nem kérdezik, én nem mondok semmit. - bólintott a klub elnöke sokatmondóan. - Persze ha érdeklődnek,akkor....
- Igen, persze. Feltétlenül együtt kell működnie.
- Erről van szó. De ha nem kérdeznek....
- Gracías. - válaszolták Gonzáék, majd a csatár elvette a felé nyújtott cetlit és elköszöntek.
- Oké, reggel mielőtt beviszlek az egyetemre, az első dolgunk lesz, hogy elmegyünk hozzájuk. - mondta, mikor kiléptek az ajtón.
- Igen, rendben. Csak tizenegy órától lesznek előadásaim. Most viszont internetre van szükségem.... - válaszolta Vivien.
- Akkor menjünk haza....

A lovagok körbeállták az asztalt a nagyteremben. A barlang nyirkos volt és sötét. Néhány fáklya halovány fényt biztosított. A lovagrend vezetője is megérkezett, kezében a Valdebebas raktárából ellopott kupával. Megállt az asztalfőnél és fennhangon beszélni kezdett.
- Testvéreim. Hamarosan felvirrad a nap, amire már annyi év óta vártunk. Hamarosan mind a négy aranylemez meg lesz, és beteljesíthetjük a Bíbor-lovagrend legfőbb küldetését. A kémikus már úton van ide, hogy felnyissa nekünk ezt a kupát és megszerezzük belőle a kulcs első darabját. Kitartás barátaim! Tizenkét óra múlva már a kolostornál leszünk, és végre feloldozhatjuk magunkat az átok alól. Az ősök szellemei nem fognak többé zaklatni minket. A tudás és a hatalom a Szent Grál által a miénk lesz. Tizenkét óra múlva történelmi tettet fogunk végrehajtani. - zárta a beszédet, majd magasra emelte a kupát, mire mindenki éljenezni kezdett.

A találkozó végén a csoport tagjai elköszöntek egymástól. A barlangban a vezető és a helyettese maradtak.
- És doktor Janics? Vele mi lesz?- kérdezte a helyettes.
- Ő még veszélyes lehet ránk. El kell tenni az útból ezt az akadályt.
- Mit kívánsz tenni ez ügyben?
- Gyökerestől a legjobb kitépni a gyomot....


A fekete ruhás alak kilépett a barlang bejáratán. Odakint már koromsötét volt. Várt egy pillanatig, amíg a szeme megszokta az új fényviszonyokat. Közben beszívta a hűvös éjszakai levegőt. Homlokára gondterheltség ereszkedett. A vezető és helyettese között lezajlott beszélgetés, amit az imént kihallgatott, nagyon aggasztotta. Számított ilyesmire, de a legrosszabbra nem mert gondolni.
- Valahogy figyelmeztetnem kell doktor Janicsot. - mondta magában, majd futva indult el a lakása irányába....




- Nos, mire jutottál? Találtál valamit, ami segíthet nekünk? - kérdezte Gonzalo, miközben egy nagy bögre cappuccinot tett le Vivien keze ügyébe. A lány még mindig estélyi ruhában volt. Már másfél órája görnyedt a számítógépe felett. Hálásan mosolygott a csatárra, majd nagyot kortyolt a forró italból.
- Igen, azt hiszem haladtunk valamit. A négy aranylemezkét a legenda szerint négy különböző helyre rejtették a II. világháború előtt. Egyet a pisai ferde toronyban rejtettek el, amikor Mussolini elrendelte, hogy egyenesítsék ki. A másodikat Zürichben a Grossmünster egyik tornyában. A harmadik aranylemezke állítólag a Vatikán területén van, míg a negyediket pontosan abba a kupába rejtették el, amit tőletek elloptak. Most már nagyon kíváncsi vagyok a holnapi találkozásra ezzel a bizonyos Herrero családdal, akiknek a nevét señor Pereztől kaptuk meg.
- Mindenesetre jól szétszórták a darabokat. - sóhajtott Gonza. - És mit akarsz csinálni?Elmenni mindenhová és megkeresni őket?
- Nem. Erre nincs idő. És nem is lenne értelme. Lehet, hogy már mind a négy darab a birtokukban van. Először meg kell bizonyosodnom arról, hogy jó nyomon járok-e. Ha igen, akkor a Montserrat kolostorhoz kell utaznom holnap még éjfél előtt. Ugyanis holnap telihold lesz. A legenda szerint, a telihold fénye mutatja meg az utat ahhoz a helységhez a barlangban.
- Értem. Akkor gyorsan le kell zárni ezt az ügyet. Holnap veled megyek.
- Biztos vagy benne?
- Persze, semmi gond. És megbeszélem az elnökkel, hogy használhassuk a csapat különgépét, ha valóban Barcelonába kell repülnünk. A klubot mélyen érinti ez a lopási ügy, szóval meg fogja engedni. Így már akár hamarabb is odautazhatunk. Amikor akarod.

Na jó, rendben. Akkor meglátjuk. Köszönöm.
- Nincs mit. De egy kérdésem még lenne. - nézett kíváncsian Gonzalo.
- Mi?
- Azt olvastam, hogy tulajdonképpen senki sem biztos benne, valójában mi is ez a Szent Grál. Te mit gondolsz?
- Ez egy jó kérdés. Leggyakoribb ábrázolása egy kehely. Úgy tartják, ebben fogták fel a keresztre feszített Jézus Krisztus kiömlő vérét. Mások szerint, a Szent Grál szó jelentése valójában sang royal.
- Királyi vér. - szólt közbe Gonza elmélázva.
- Pontosan. Ezen elmélet szerint Mária Magdolna gyermeket szült Jézusnak, és az ő leszármazottaik a frank királyok. Hogy mi az igazság, azt nem tudom. Azt kell mondjam, nem is hajlok egyik irányba se, ami kicsit szokatlan egy történésztől. A Szent Grál számomra valami nagyon mitikus és elérhetetlen. Nem olyan, mint a többi ereklye. Azokról tudom, hogy léteznek. Tudom, hogy mik. Az alakjuk, a színük meghatározott. A Grál valami meghatározhatatlan. Egy ábrándkép. Százszor megfordul a fejedben, hogy keresd, mert talán te vagy az, aki rátalál és végre leleplezi a titkot. Háborúk törnek ki miatta, hadseregeket mozgósítanak a megtalálása érdekében. Ezáltal számomra ijesztővé és hatalmassá is válik. Nem tudom létezik-e, és ha létezik mi az egyáltalán. De ha valaki egyszer rábukkan, az biztos, hogy kiválasztott ember, akit talán az ég jelölt ki erre a küldetésre. És úgy érzem, ha valaki megtalálja, komoly döntést kell hoznia. Leleplezi a titkot? Vagy inkább magával viszi a sírba.... - Vivien az utolsó mondatot már egészen halkan mondta, miközben elmerült a kislámpa fényében. A valóságba Gonza nyugodt, mély hangja hozta vissza.
- Már hajnali két óra van. Ideje aludni egy kicsit. Csak néhány órát. Holnap folytatjuk. - érintette meg Vivien hátát, a lány pedig bólintott és kikapcsolta a számítógépet.
- Elmegyek zuhanyozni. - mondta ásítozva.
- Én is arra készültem, nem megyünk együtt? - kérdezte az argentin, miközben átölelte a lányt. Ekkor valaki csengetett a bejárati ajtón. - Megyek, kinyitom. - sóhajtott Gonza.
Leszaladt a lépcsőn, Vivien pedig utánaeredt. Higuaín kinyitotta az ajtót és egy fekete ruhás kissé megilletődött fiatal férfival találta szemben magát.
- Miben segíthetek? - kérdezte Gonza.
- Elnézést a kései zavarásért, de nagyon fontos lenne beszélnem doktor Janiccsal.
- Agustín? Te mit keresel itt? - lepődött meg Vivien, mikor meglátta az ajtóban toporgó tanítványát.
- Nagy baj van señorita Janics. A Bíbor-lovagrend lassan eléri a célját.
- Mi közöd van neked hozzájuk? Mit tudsz? És miért jöttél hozzám?
- Ha bemehetek elmondok mindent részletesen. Kérem.
Gonzalo betessékelte a fiút, majd bezárta utána az ajtót és mindannyian leültek a nappaliban.
- Beszélj Agustín. - türelmetlenkedett Vivien.

A nagy részére szerintem már ön is rájött. A Bíbor-rend hamarosan összerakja a kulcsot és rátalál a Szent Grálra. Ez végzetes következményekkel járna. Ha a vezető kezébe kerül a Szent Grál, nagyon befolyásos ember lesz belőle, pedig ő a rossz oldalon áll. Bármire képes a hatalomért és a Grál hatalmassá tenné. Ezt meg kell akadályozni. Ezért csatlakoztam hozzájuk.
- A rendhez? - csodálkozott Vivien.
- Sí, señorita. Beléptem a rendbe, már két éve. Minden lépésükről tudok. Holnap délutánra mind a négy darab a birtokukban lesz. El fognak menni a Pireneusokba, a barlangba. De előbb még a kolostorba, hogy megszerezzék a kulcs ötödik darabját.
- Van ötödik darab? - vágott közbe Gonzalo.
- Igen. Egy kis henger, amit még használni kell az ajtó kinyitásakor, bár nem tudom pontosan, hogy hogyan.
- És miért jöttél ide? Miért mondod el nekem ezeket a dolgokat? - nézett Vivien gyanakodva a vele szemben ülő fiúra.
- Mert ön a egyetlen most, aki megakadályozhatja a katasztrófát. És mert ezt a vezető is tudja. És meg akarja ölni magát, hogy ne álljon az útjába.
Gonzalo és Vivien összenéztek, majd mindketten visszafordultak és mereven bámultak a fiúra.
- Miért kellene hinnem neked? Talán pont a vezető küldött téged, hogy tőrbe csalj engem.
- Nem señorita Janics, higgyen nekem. Minden igaz, amit mondok. Segíteni akarok. Ezek nem jó emberek.
- Nem győztél meg. - rázta a fejét a lány.
- Akkor talán azzal meggyőzöm, ha elmondom a vezető nevét. Ha leleplezem a kilétét.
Vivien ráemelte a tekintetét Agustínra, majd kissé előrehajolt és úgy súgta.
- Ki az?
A fiú nagyot sóhajtott, majd kibökte a választ.
- Az Ön elődje. Ortega professzor....