VI.

• A szobor nem lesz a tiéd, te szemét disznó! - dühöngött Vivien, miközben őt és Gonzalot hátulról megkötözte egy-egy fegyveres katona.
• Az enyém lesz, ha életben akarsz maradni. - állt a lány elé Peter és végigsimított az arcán, mire Vivien szembe köpte.

Peter megtörölte az arcát, aztán elmosolyodott. Odasétált Gonzalohoz, megállt előtte és mereven nézett a szemébe.

• És a barátod, Vivien? Az ő élete sem számít?
• Őt hagyd ki ebből. Véletlenül csöppent bele az egészbe.
• Nos, ez számomra egy csodálatos és szerencsés véletlen. - dörzsölgette Peter az állát. - Remek napom van Eric. - fordult a doktoranduszhoz. - Megszabadulok egy púptól, ami régóta a hátamon van, és még nagy pénzt is akaszthatok, amiből ti is részesültök.
• De csak egy feltétellel. - vágott közbe hirtelen Higuaín, Peter pedig érdeklődve fordult felé.
• Nocsak! Úgy érzi olyan helyzetben van, hogy feltételeket szabhat nekem, Herr Higuaín?
• Úgy gondolom annyi pénzt adhatok magának, amennyitől nem akarhat elesni. Így nem érdemes kockáztatnia, meghallgatni engem és elfogadni a feltételemet viszont annál inkább.
• Érdekes. Nos, akkor halljuk az ajánlatát.
• Gondolom tudja, hogy a világ egyik leggazdagabb klubjában focizom. A klubom és a családom hajlandó lesz kifizetni magának harminc millió eurót, ha cserébe maga életben hagyja a lányt és engem. Vivien pedig elvezeti magát a szoborhoz. Ő ugyanis már pontosan tudja hol van az andejo do inferno. Éppen oda tartottunk. De ha a doktornőnek valami baja esik, búcsút mondhat a pénznek, erről biztosíthatom. - fejezte be Higuaín, Vivien pedig egyszerre volt meglepett, dühös, és meghatódott.
• Maga képes lenne feláldozni a saját testi épségét érte? - kérdezte Peter és Vivien felé bökött.
• Mit szól a feltételekhez? - kérdezett vissza Higuaín.
• Hát Vivien. Jól behálóztad ezt a balekot is, mint annak idején Benjamint. - bólintott elismerően Peter, majd fel-alá kezdett járkálni. - Az ajánlata megfontolandó Mein Herr. Harminc milka és a szobor. Na de hogyan akarja értesíteni a munkaadóját?
• Innen nyilván sehogy. De ha a szobor már a birtokában lesz, a legközelebbi városból telefonálok a szüleimnek és ők majd intézkednek. - válaszolta Higuaín határozottan.
• Tudja mit? Belemegyek az üzletbe, mert maga megbízhatónak látszik, nem úgy, mint ez a ribanc. - bólintott Peter, majd közelebb lépett a focistához. - De ha mégis trükközni mer szépfiú, a megállapodásunk semmis, én pedig kifilézem Dr. Janicsot. Érthető? - kérdezte, mire Gonza csak bólogatott. - Remek. Azért láncoljátok össze őket egy jó méteres kötéllel. Annyi mozgásterük legyen. Párban nehezebben tudnak megszökni. Aztán indulunk, amerre a doktornő mondja. - adta ki az utasításokat.

Tíz perc elteltével már indult is a társaság és az irány ezúttal tényleg dél volt és az Amaranta-zuhatag. Elől haladt a nyomkereső az egyik fegyveressel. Mögöttük Peter és Eric, akiket az egymáshoz kötözött Vivien és Gonzalo követett. A sort kissé lemaradva a másik két katona zárta.

• Maga meg mit művelt? - súgta oda Vivien Gonzának. - Ez a vadállat megszerzi a szobrot, aztán kinyír mindkettőnket.
• Nem fogja megtenni, mert kapzsi és a pénz, amit ajánlottam hatalmas összeg. Nem fog lemondani róla, amíg úgy érzi, hogy csak kisebb kockázatot kell vállalnia érte. Mi pedig időt nyertünk.
• Időt? Mire?
• Hát arra, hogy kitaláljunk valamit a szökésre.
• Szökés? Maga megbuggyant! Lehet, hogy valami mégiscsak megcsípte és most Rambonak képzeli magát. Nekik gépfegyvereik vannak, nekem meg még a bicskámat is elvették és hozzá vagyok kötözve magához. Istenem, eddig azt hittem, hogy a legborzasztóbb dolog a világon esszét írni az ipari forradalomról, de ez ezerszer rosszabb.
• Valamit ki fogunk találni. Egyébként meg az előbb még Tarzan voltam, most meg már Rambo vagyok?
• Fogja már be dumagép!
• Hát ez egyre kedvesebb.
• Kuss legyen! - bökte oldalba egy-egy puskatus a két civakodót.
• Anyádat baszogassad te hústorony. - fordult hátra dühösen Vivien.

Erre Peter is hátranézett, aztán mosolyogva visszafordult...

Alkonyodni kezdett, amikor még néhány kilométer elválasztotta őket a vízeséstől, így kénytelenek voltak letáborozni.

• Johnny, Ed, ti maradjatok itt Viviennel és a labdazsonglőrrel. Thiago, Quinn, ti menjetek és szerezzetek valami ehetőt. Eric és én hozunk fát és egy kicsit körülnézünk. - adta ki Peter az utasításokat és mindenki ment a dolgára, a két ottmaradt fegyveres pedig egy fának háttal állította Vivienéket, majd leültek a fűbe és elővettek egy üveg Jack Daniel's-t. Már jó húsz perce piálgattak és disznó vicceket meséltek egymásnak, amikor Johnny felállt.
• Mindjárt jövök haver, csak hív a természet. Asszem nagy dolog lesz. Nem 'tom mit ettünk reggel, de biztos az ártott meg. - erre mindketten vihogtak, majd Johnny eltűnt a fák között.

Ed rávigyorgott a foglyokra, majd elkezdte rakosgatni a tölténnyel teli dobozokat.

• Most, Vivien. Ennél nem lesz jobb alkalmunk. Még csak ide se kötöztek a fához. Gondolkodjunk. - súgta oda Gonzalo a lánynak.
• Ha megmozdulunk azonnal lepuffant.
• Akkor tereljük el a figyelmét valahogy.
• Na jó, legyen. Bár utálom ezt csinálni, de mindegy. - sóhajtott rövid gondolkodás után Vivien és odaszólt a katonának. - Hé, Ed! Ugye Ednek hívnak?

A fegyveres odasétált a lány elé és kérdőn nézett rá.

• Mit akarsz?
• Hogy mit akarok? - mosolygott a lány. - Hát egy kis szívességet. Az a helyzet, hogy nagyon kell pisilnem. Ha eloldoznál egy pillanatra és elmehetnék a fa mögé, akkor ha végeztem utánam is jöhetnél. - válaszolta a lány és kicsit közelebb hajolt a katonához.
• Ó, kislány. Láttam én már ilyet. - vigyorgott Ed. - Én eloldozlak, te meg leütsz és elszöksz. Ne nézz hülyének.
• Na jó. Ha ennyire nem bízol bennem, akkor hadd menjek el így mert már tényleg nagyon kell. - hisztizett egy kicsit Vivien.
• Szeretem, ha egy nő követelőzik. - válaszolta Ed és még közelebb hajolt az újra mosolygó Vivienhez. - És szeretek szívességet tenni olyan nőknek, akik tudnak hálálkodni.
• Én nagyon tudok hálálkodni Ed. - válaszolta a lány, és bár az undor kerülgette, megcsókolta a katonát.
• Ok, de mi lesz vele? - bólintott Ed az argentin felé.
• Vele ne foglalkozz, nem fog idenézni. Ő egy impotens barom. Csak a focihoz ért, de abba se jeleskedik. - válaszolta Vivien, mire Gonza csak a szemét forgatta és elhúzta a száját.
• Na jó, szivi. De kérek még egy kis előzetest, mielőtt elkísérlek a fa mögé. - mondta Ed, majd miután a hátára tolta a fegyverét, benyúlt a lány trikója alá és elkezdte csókolgatni a nyakát.

Vivien azonban válaszul a katona legérzékenyebb pontjába térdelt, amitől Ed összecsuklott és mielőtt felállhatott volna, Gonzalo lépett elő a fa másik oldaláról és fejbe rúgta. A fegyveres eszméletlenül esett a hátára.

• Ok, most pedig igyekezzünk. - mondta Vivien. - Hozza a hátizsákját. Benne van a rum.
• De hátra van kötve a kezem. És pont a rum? Minek?
• Ne kérdezősködjön annyit. - sürgette a lány az argentint, miközben a hátizsák felé tolta.

Néhány lépés után odaértek. Gonzalo pedig háttal a táskának leguggolt és megmarkolta a pántját. Aztán Vivien segített neki felállni, majd ő is felkapta a kezébe a hozzá legközelebb eső tárgyat, amiről úgy gondolta, hogy hasznos lehet. Egy doboz töltény volt az. Ezután továbbra is összekötve bevették magukat a sötét erdőbe...

Johnny előjött a fák közül és meglátta az éppen a földről feltápászkodó Edet. Odarohant hozzá és fölé hajolt.

• Ed, mi van veled? Hol vannak a foglyok?
• Azt hiszem leütöttek. Az a ribanc átvert, pedig nem is oldoztam el a kötelet – simogatta a homlokát a katona.

Ekkor a többiek is visszaérkeztek, és amikor Peter meglátta, hogy Vivien és Gonzalo eltűntek, ordibálni kezdett.

• Két húgyagyú baromra bíztam a többmilliós üzletemet. Nem vagyok normális! Kászálódjatok fel a földről és utánuk! - intett, majd nyugodtabb hangon folytatta. - Össze vannak kötözve. Nem juthattak messzire...

Vivien és Gonza már legalább húsz perce futottak a fák között a sötétben és kétszer el is rántották egymást. Amikor már nem hallottak lépteket maguk mögött, kifulladva álltak meg.

• Még jó, hogy maga nő. Ez a trükk bejött. - mondta Higuaín és minden szó után fújtatott.
• Hát, ha meleg lett  volna, akkor magának kellett volna a tettek mezejére lépni. - válaszolt lihegve Vivien és mindketten mosolyogtak.
• Most mi legyen? - kérdezte az argentin.
• Egyenlőre megbújunk valahol. Az első útjuk a vízeséshez vezet majd, mert azt hiszik, hogy oda megyünk. Sötét van, veszélyes tovább menni. Aztán reggelig kitaláljuk.
• Rendben. - válaszolta Gonza, majd kicsit lassabb tempóban indultak el újra, hogy megfelelő rejteket találjanak.

Kis idő múlva a halovány holdfényben egy barlang szájához értek. Összenéztek, aztán nagy levegőt vettek mindketten és Vivien csak bólintott. Gonzalo a lábával keresett egy nagyobb követ és a barlang bejárata felé rúgta. A kő tompa csattanással ért földet valahol a barlang belsejében. Néhány percig hallgatóztak, de nem hallottak semmilyen állatot, így bementek a barlangba. Ott Gonzalo ledobta a hátizsákot, Vivien pedig mellé rakta a töltényeket, aztán leültek.

• Valahogy a kötelektől kellene megszabadulni, mert így csak egymást rángatjuk. - mondta Higuaín
• Majd kitalálom, hogy hogyan. - válaszolta Vivien.
• Ok, most már csak azt mondja meg, hogy miért volt fontos a hátizsákom és a rum?
• A hátizsákjában van a rum, ezen kívül vízálló gyufa, a hálózsák és a biciklipumpa. A rum pedig azért volt fontos, mert az üvegbe rejtettem egy másik kis fiolát, amiben az a térkép van, ami az andejo do inferno barlangjának járatait ábrázolja.
• Ez most komoly? Maga abba rejtette? - képedt el Higuaín.
• Igen. Gondoltam ott senki nem keresi, hiszen több hasonló rumosüveg is volt a gépemben.
• Okos kislány. - mosolygott Higuaín, mire Vivien is nevetni kezdett.

Aztán néhány percig hallgattak. Odakint teljes volt a csönd, csak egy bagoly huhogása törte meg. A hallgatást Gonzalo szakította félbe.

• Jól van Vivien. Most szeretném, ha elmesélné, hogy ki ez a fickó, és miért lepődött meg ennyire, hogy megjelent. Mert én ebből arra következtetek, hogy ezek nem azok a kincsvadászok voltak, akik eddig üldözték magát.
• Nem. Valóban nem azok a kincsvadászok. Ők brazilok voltak, és Peter alighanem már hidegre tette őket. - válaszolt a lány.
• Ki ez a Peter és honnan ismeri őt, Vivien?
• Peter egy gazdag műkincsgyűjtő. És a férjem gyilkosa...