Elátkozott lovagok

I.

Vivien lement az előszobába vezető lépcsősoron. Gonzalo már a földszinten vette a táskáját és a slusszkulcsát.
- Nem fogsz elkésni, ha még engem is beviszel az egyetemre? - kérdezte a lány.
- Nem, dehogyis. Csak tizenegykor kezdődik az edzés. - válaszolta az argentin.
- Akkor jó. Felőlem indulhatunk.
Kiléptek a la moraleja-i ház ajtaján, beültek Higuaín kocsijába és az Universitas de Madrid felé vették az irányt.
- Várod már az első munkanapod? - kérdezte Gonza.
- Azt hiszem. Igazából baromira ideges vagyok. Ilyesmit még nem csináltam. Még sosem tanítottam. - tördelte a kezét Vivien.

Nyugi, ezt is meg fogod oldani.
- Remélem. Hamar eltelt ez a nyár. Még fel sem tudtam készülni igazából lelkileg.
- Ugyan már. Dél-Afrika óta csak erre készülsz lelkileg Vivi. Nem lesz gond. Érzem, hogy szuper tanár néni leszel. - mosolygott az argentin.
- Úgy legyen. A másik, ami miatt izgulok, az a ma este.
- Az idénynyitó ünnepség Valdebebasban? Amiatt ne izgulj.
- Könnyű azt mondani. Mit fognak szólni hozzám a csapattársaid? Megjelennek a csinos topmodell barátnőikkel, te meg viszed a lerobbant benzinkutast. - húzta el a száját Vivien.
- De hát te vagy a legszebb benzinkutas, akit valaha láttam életemben. - nevetett Gonza, miközben lefékezett az egyetem bejárata előtt.
- Egyébként fura, hogy csak most van nektek ez az ünnepség. Elvégre már szeptember közepe van.
- Igen, de a félkészülési szezonban is utazgatott a csapat, meg az első meccsünk is idegenben volt. Szóval most még van egy lélegzetvételnyi idő, amikor ezt a csinnadrattát is meg lehet tartani. Én személy szerint nem rajongok érte. Viszont ez az első alkalom, hogy nem egyedül megyek. - mosolygott a focista és közelebb hajolt Vivienhez. - Te leszel a legszebb ma este. Akkor is, ha benzinkutas ruhában jössz. - suttogta, majd megcsókolta a lányt.
- Na jó, meggyőztél. - válaszolta Vivien fülig pirulva.
- Akkor délután ötre érted jövök, oké?
- Jó.
- És csak lazán. Néhány egyetemi hallgató nem lehet rosszabb az őserdőnél.
- Oké. - bólintott Vivien, majd egy gyors puszit adott még az argentinnak, mielőtt kiszállt volna a kocsiból, hogy szembe nézzen első hivatalos munkanapjával egyetemi oktatóként.



Vivien belépett az előadóterembe. Körülnézett. Tőle balra helyezkedett el a katedra, jobbra pedig egyszemélyes barna padok mögött kíváncsi szemű fiatal diákok. Fiúk, lányok vegyesen.
- Buenos Días. - köszönt nekik, majd fellépett a katedrára. A diákok csöndben viszonozták a köszönését, de nem álltak fel. Vivien letette a mappáját és köhintett egyet. „Jézusom, még hogy nem rosszabb, mint az őserdő...” Gondolta magában, majd végül rászánta magát a bemutatkozásra.
- A nevem Vivien Janics. Én veszem át a nyugdíjba vonult professzor Ortega előadásait. Szeretném, ha bátran kérdeznétek bármiről, ami érdekel titeket.
- Nekem lenne egy kérdésem. - tette fel a kezét az egyik lány.
- Parancsolj.
- Ön tényleg Gonzalo Higuaín, a focista barátnője?
- Ez miért fontos? - kérdezett vissza Vivien.
- Csak érdekel, hogy igaz-e. Manapság az újságoknak már nem lehet hinni.
- Nos...ööö...igen. - bólintott Vivien zavartan.
- És jó az ágyban az argentin?
Vivien először elképedve bámult a lányra, majd megnyalta a száját és úgy érezte, ezt most nem hagyhatja büntetlenül, mert akkor oda a renoméja, már az első tíz percben.
- Hogy is hívnak téged? - kérdezte a hallgatótól.
- Yolanda vagyok.
- Nos, kedves Yolanda. Ha minden jól megy, ez az, amit te sohasem fogsz megtudni. - válaszolta Vivien mosolyogva, mire az egész osztályból kitört a röhögés, csak Yolanda ült paprikavörösen és mozdulatlanul. - Átfogalmaznám az előbbi mondatomat. Tehát bármiről kérdezhettek, ami a történelemmel kapcsolatos. - folytatta Vivien. - És minden hónapban lesz egy írásbeli számonkérés. Ez a ti érdeketek is. Ha folyamatosan tanultok, akkor kevesebb marad a féléves vizsgákra. Most pedig kezdjük néhány alapműveltségi kérdéssel. Ki mondja meg nekem, mettől meddig tartott a II. világháború? - Vivien körbenézett az osztályban, de senki sem válaszolt. Hárman nevetgélve beszélgettek a hátsó sorban, négyen kártyáztak, valaki pedig egy köpőcsővel hatalmas galacsint fújt az előtte ülő hajába.
- Na jó. Úgy látom túl sok a felesleges energiátok. - emelte meg a hangját Vivien. - Álljatok fel a padotok mellé.
A diákok csodálkozva néztek rá, de mikor látták, hogy újdonsült oktatójukban fortyog a düh, megtették amit kért.
Néhány pillanat múlva mindenki guggolásokat végzett a padja mellett, miközben igyekeztek a Vivien által feltett kérdésekre válaszolni.
- Tehát, mettől meddig tartott a II. világháború?
- 1939-1945-ig. - válaszolta az egyik fiú kifulladva.
- Remek. Mi a hivatalos államformája az Egyesült Királyságnak?
- Alkotmányos monarchia. - mondta egy másik fiú.
- Hogy hívják azt az 1274-ben létrehozott intézményt, amelynek feladata a mindenkori új pápa megválasztása?
- Konklávé. - nyögte egy barna hajú lány...



Gonzalo az edzés végén a többiekkel együtt az oldalvonalhoz ment, hogy némi vízzel felfrissítse magát. A srácok jókedvűen beszélgettek, miközben a Míster, Karanka, és Rui Faría egyeztettek a holnapi napról.
- Higuaín meglepően jó formában van fizikailag. És az a fura, hogy már a nyári szünetből is így érkezett vissza, a többiekkel ellentétben. - jegyezte meg Faría.
- Igen, valóban. - bólintott a Míster is. - Nem tudom, mit csinálhatott a nyáron, de hogy nem henyélt otthon, az is biztos...



Eljött az este. Vivien a hálószobában öltözött, miközben Higuaín a fürdőszobában készülődött. A lány nem volt oda az estélyi ruhákért,és elhatározta, hogy a lapos talpú cipőhöz ragaszkodik, de azért igyekezett elegánsan kinézni, így felvett egy sötétkék, hosszú, pánt nélküli szatén estélyi ruhát, amelynek a teteje a testéhez simult, kiemelve az alakját, míg az alja bő, lenge szoknyában végződött. A haját nem fogta kontyba, ahogy azt a ruha megkívánta volna, hanem inkább kiengedte, hadd súrolja a derekát. Higuaín is kilépett végre a fürdőszobából. Fekete inget és öltönyt viselt, valamint egy egyszerű, fekete fűzős cipőt.
Vivien megállt vele szemben, az argentin pedig leplezetlenül bámulni kezdte a lányt.
- Azta, hát hol van az én lerobbant benzinkutasom? - kérdezte mosolyogva és közelebb lépett Vivienhez.
- A kedvedért kirittyentette magát. Jó lesz így? Nem öltöztem túl? Vagy éppen még kevés is? Mégis hogy kell egy ilyen eseményre felöltözni? És nem baj, hogy nem húztam magassarkút? Valami azt súgja, hogy ne húzzak. Vagy mégis húzzak, hogy ne lógjak ki a sorból?
- Nyugi Vivi, nagyon szép vagy. Tökéletes.
- Nem kellett volna mégis csinálni valamit a hajammal? Biztos mindenkinek a barátnője két órát ült a fodrásznál. - tördelte tovább a kezeit a lány.
- És még úgy se lesznek olyan szépek, mint te. - válaszolta az argentin, és megcsókolta a barátnőjét.
- Nem tudom. Furcsán érzem magam.
- Ne idegeskedj. A csapattársaim jó fejek. Pereznek csak köszönünk. A buli zártkörű, szóval csak néhány újságíró lesz, meg velük egyébként sem kell foglalkozni. Szóval lazulj el. Az első munkanapodat is túlélted. Leszámítva azt a kis csajt, de abból is kivágtad magad. Szép vagy. Okos vagy. Szexi vagy. Ha tovább dicsérlek, nem is lesz kedvem elmenni itthonról. - mondta Gonza egy perverz mosoly kíséretében, és puszilgatni kezdte Vivien meztelen vállát.
- Na jó Higuaín. Inkább menjünk Túl akarok lenni ezen is. - válaszolta Vivien nevetgélve. - Naaaa, ne csináld, induljunk.



A Valdebebas parkolójában már több tucat autó állt, mire odaértek. Ők is letették a kocsit, és felmentek a díszterembe. Higuaín először a klubelnököt pillantotta meg.
- Köszönjünk neki. Úgy illik, hogy először hozzá menjünk oda. - súgta Viviennek, majd odasétáltak, ahol az elnök állt. Szívélyesen üdvözölték egymást, aztán Higuaín és Vivien egy kisebb csoport felé vették az irányt.
- Gyere. Bemutatlak Ikernek, Ramosnak és Marcelonak. És úgy látom Kaká is ott van.
- Rendben. - sóhajtott Vivien és idegességében kicsit megszorította az argentin kezét.
Miután túlestek a bemutatkozásokon, a lány is kezdett kicsit felengedni. Higuaín csapattársai valóban nagyon szimpatikus figurák voltak, és kedélyesen elcsevegtek a régésznővel.
- Pipita már annyit mesélt rólad. Nagyon izgalmas munkád van. - mosolygott Casillas.
- Igen, előfordul, hogy bajba is kever. - mosolygott zavartan Vivien.
- Pipita mesélt a nyaratokról. Hát, nem unatkoztatok! - vágta rá Ramos.
- És milyen furcsa az élet. Ha nem indulok el Soledad után, akkor sosem ismerem meg Vivit, és most nem lennék ilyen boldog. - mondta Gonzalo, és fél kézzel átkarolta a lány derekát.



Az est vége felé a klubelnök lépett az emelvényre és egy kis beszédben megköszönte a meghívottaknak a részvételt, valamint jó munkát kívánt az új szezonra.
- Akkor fáradjunk ki a hátsó udvarba és tekintsük meg a tűzijátékot. - zárta a szónoklatot, majd mindenki kiment a teremből, hogy az est zárásaként megnézze a tűzijátékot.
Vivien és Gonzalo kézen fogva követték a tömeget. A tágas hátsó udvaron a szakértők már készítették a különböző méretű rakétákat. Az udvart sűrűn fák vették körül. Viviennek rossz érzése támadt, és a fák irányába nézett. Hirtelen mintha egy lovas alak suhant volna el a sötétben.
- Az ott nem egy...?
- Micsoda? - nézett rá Higuaín.
- Nem tudom. Mintha egy lovast láttam volna a kerítésnél a fák között.
- Lovast? Mit keresne itt egy lovas?
- Nem tudom. Biztos csak képzelődöm. Talán túl fáradt vagyok már.
- Hamarosan hazaérünk és kipihened magad mi vida. Biztosan kifárasztott ez a nap. - válaszolta az argentin mosolyogva.
Vivien csak bólogatott. Néhány másodperc múlva azonban újabb lovas alakját látta elsuhanni.
- Na jó, itt valami bűzlik. Azt hiszem Higuaín, hogy mégse hallucináltam.
- De én nem látok semmit. - nézett körül Gonzalo.
- Én viszont igen, és utána kell néznem.
- De egy rakás biztonsági őr van itt Vivi, ne menj sehova... - a lány Gonza mondatának a végét már nem hallotta, mert az épület sarkához futott.
Éppen az első tűzijátékokat lőtték volna fel, amikor egy csapat lovas, úgy kéttucatnyian, átugrották a magas kerítéseket és betörtek a Valdebebas udvarába. A középkori lovagnak öltözött alakok lándzsával támadtak a biztonsági őrökre. A vendégek nagy része bemenekült az épületbe. Gonzalo kétségbeesetten kereste Vivient a tekintetével.
Közben Casillas barátnője elesett, és a kapus éppen fel akarta segíteni, amikor egy lovag mellettük termett, a lándzsáját pedig rájuk szegezte. Iker a barátnője elé állt. A lovas már éppen lendítette volna a lándzsáját, amikor valaki megragadta a fegyver végét.
- Akadj le a kedvenc kapusomról. - mondta Vivien, majd lándzsástól lerántotta a lovagot a lováról, fejbe rúgta és azzal a lendülettel már ő maga ült az állaton. - Menjetek be. Vigyétek Higuaínt is. - szólt oda Casillasnak, majd megsarkantyúzta a lovat és az ellenséges csapat felé vette az irányt.
- Hol az istenben van?! - mérgelődött Gonza, mert a nagy kalamajkában még mindig nem tudta megpillantani a régész doktort. Ramos mellé állt és húzni kezdte a karját.
- Pipita, be kell mennünk. Hol van a barátnőd?
Higuaín ekkor vette észre Vivient, aki éppen lándzsája nyelével ütött le egy lovagot.
- Ott vágtat a szuronnyal a kezében. - mutatott az argentin a megfelelő irányba, mire spanyol csapattársának egy pillanatra tátva maradt a szája.
- A csajod valami Grál lovag?
- Hidd el, még nekem is nehezemre esik meghatározni, hogy ő valójában micsoda. - sóhajtott Gonza, majd egy jobb horoggal gyomron vert egy immár gyalog rájuk támadó alakot. - Kint maradok és segítek Viviennek. Túlerőben vannak, a biztonsági őrök se bírnak velük.
- Na jó Pipa, nem hagylak itt én sem. - bólintott Ramos.
Vivien, a biztonsági őrökkel és néhány futballistával karöltve már legalább tíz perce hadakozott a támadókkal. Benzema, a csapat francia csatára is igyekezett segíteni a többieknek, de egy lovas rátámadt, és a földre kényszerítette. A lovag meg akarta ragadni a csatárt és magával hurcolni. Vivien észrevette és vágtatni kezdett feléjük. A támadó megérezte a veszélyt és hátrafordult, de már csak Vivien lándzsájával találta szemben magát, a lány pedig nem tétovázott és vállon szúrta a lovagot.
- Pattanj fel, igyekezz. - nyújtotta a kezét Benzemának, aki gépiesen fogadott szót, mert az előbbiből még nem eszmélt fel. Felugrott a lóra Vivien mögé és erősen kapaszkodott belé. A lány tovább lovagolt és még két támadót kiütött a nyeregből, mire a csapat vezére odalépett az előbb megszúrt társához és a gyomrába vágta a lándzsáját. Ezután visszavonulót fújt. A vezér és Vivien tekintete egy pillanatra még találkozott, és a férfi bólintott neki, majd a lovagok elhagyták a Valdebebas udvarát.
Vivien odalovagolt az egyedüliként ottmaradt, sebesült férfihez. Benzema még mindig gépiesen szállt le a nyeregből. Varane és Pepe segített neki, hogy megálljon a lábán az ijedtségtől. Vivien is leszállt a lóról, és a lovag fölé hajolt. Közben már Higuaín, Casillas és Ramos is odaértek.
- Beszélj!Kik vagytok? - ragadta meg a régész a halálán lévő férfit.
- Védem a szövetséget a halálig. Nem árulom el az életem árán sem. Vérem áztatja e földet, de lelkem üdvözülni fog a hűségért cserébe. - nyögte a férfi.
- Ne ezt mondd, az istenedet! Kik vagytok? Mit akartok?
- Már...úgyis...elkéstél...professzor... - mosolyodott el a lovag, majd a feje oldalra hanyatlott és lehunyta a szemét.
- A francba. - állt fel Vivien dühöngve. - Mindenki jól van? Megsebesült valaki? - kérdezte végül.
- Senkinek nem esett komoly baja. De te jól vagy édesem? - kérdezte aggódva Gonzalo.
- Persze, semmi bajom.
- Én...köszö..nöm. - dadogta Benzema még mindig kicsit kábultan.
- Nincs mit. - bólintott Vivien, majd Pepéékhez fordult. - Szarul néz ki a pali, szerintem vigyétek be és adjatok neki egy brandyt, attól helyre jön. A két védő bólogatott és az épület felé kísérték a franciát.
- Joder, mi volt ez? - kérdezte Ramos.
- Nem tudom. - tanakodott Vivien. - Őriznek itt valami értékeset?
- Itt nem. A legértékesebb kupák a Bernabéu múzeumában vannak. - válaszolta Iker.
- Szóval ha összegezzük a dolgokat. Egy rakás középkori lovagnak öltözött faszi betör a klub zártkörű rendezvényére, ráijeszt az emberekre, aztán pedig üres kézzel és egy ember veszteséggel távozik. - vakargatta a fejét Gonzalo.
- Talán néhány csapattagot akartak elrabolni váltságdíj reményében. Végül is Benzemával ezt akarták tenni. Vagy nem? A lovagöltözet biztos csak álruha. - pislogott Ramos.
- Nem, valami nem stimmel. Könnyedén elvihettek volna bárkit. Szerintem a halott lovag csak önkényeskedni akart és valójában más volt a céljuk. Ráadásul halála előtt egy nyolcszáz éves lovagrend esküszövegét mondta. „Védem a szövetséget a halálig. Nem árulom el az életem árán sem. Vérem áztatja e földet, de lelkem üdvözülni fog a hűségért cserébe. „ A Bíbor-lovagrend.
- Szegény ember biztos csak bolond volt. - vakargatta Ramos is a fejét.
- Nem hiszem. Vagy akkor az egész társaság bolond volt. A főnökük megölte, hogy ne beszélhessen. - vágta rá Gonzalo, mire a csapattársai csodálkozva bámultak rá. - Most mit néztek így? Egész nyáron ilyesmiken kellett gondolkodnom. Volt időm belejönni.
- Igen, igazad van. - tanakodott Vivien, majd megvilágosodva nézett Gonzára. - Te is arra gondolsz amire én?
- Figyelemelterelés.
- Pontosan. Valamit mégis elvittek innen. Ami számotokra nem tűnik olyan értékesnek, de számukra mégis az. És a rablásról ezzel a csetepatéval terelték el a biztonsági személyzet és mindenki más figyelmét. - mondta Vivien.

Alig fejezte be a mondatot, egy dolgozó futott feléjük az épület irányából.
- Jöjjenek önök is. Az alagsort feltúrták. Elvitték az egyik régi kupa másolatát...