2014. április 9., szerda

IV.





Vivien először viszonozta a csókot, de aztán hirtelen eltolta magától Gonzalot és felpattant az öléből.
- Ezt hagyjuk, ez egyszer már befuccsolt. Most meg egyébként is Inler a fontos. Menjünk tovább. - mondta, majd hozzátette. - Köszönöm, hogy kihúztál.
Higuaín bólintott, majd a lány segítségével ő is feltápászkodott a földről és mindketten igyekeztek valamennyire lerázni magukról a sarat.
- Nem fuccsolt az be, csak te nem akartad. - motyogta az argentin az orra alatt.
- Igen, nyilván csakis én vagyok a hibás. - szólt vissza a lány, miközben az iránytűjéből próbálta kipucolni a sarat.
- Ezzel arra célzol, hogy én is hibás vagyok abban, hogy szakítottunk? - kapta fel a fejét az argentin.
- Nem célzok én semmire, hagyjuk.
- Nem, most már nem hagyjuk. Mondjad csak, hallani akarom!
- Oké, én elmentem, otthagytalak, de ami azt illeti, te meg elég könnyen le is mondtál rólam!Még csak meg sem próbáltál utánam jönni. Meg sem próbáltad személyesen is megtudni, hogy miért szakítottam. Elfogadtad azt a cetlit és kész. Továbbléptél.
- Vivien, te tényleg azt gondolod, hogy így történt? - váltott nyugodtabb hangnemre az argentin.
- Hogyhogy azt gondolom?Mi mást gondolhatnék?
Gonzalo sóhajtott egyet.
- Mindent értek. Tudod mit, igazad van!Inler most tényleg ezerszer fontosabb! - mondta, majd egy bot segítségével kitapogatta a lába előtt lévő talajt, és csak oda lépett, ahol a bot nem süllyedt el. Vivien zavart tekintettel állt még néhány másodpercig, aztán az argentin nyomába eredt...






- Ne rángassanak, egyedül is tudok menni. Hé, szóljon a gorilláira, hogy mérsékeljék magukat. - reklamált Inler idős alkalmi vendéglátójának, aki intett a két hatalmas méretű testőrnek, ők pedig elengedték a középpályás karját.
Egy folyosón haladtak végig, majd a ház hátsó bejáratán léptek ki, ahol ugyanaz a fekete autó várta őket, amivel idejöttek. A focista körülnézett. Az egyik irányban az autópálya, a másikban egy erdő. Inler fejében gyorsan született meg az ötlet. Vakargatni kezdte a tarkóját, majd hirtelen fél fordulatból a karkötővel pofon vágta az egyik testőrt és nekilökte a másiknak, aztán az erdő felé futott. A testőrök kissé nehezen tápászkodtak fel, és Inler már majdnem eltűnt a fák között, de ekkor szúró fájdalmat érzett a fenekében, és kissé szédülni kezdett.
- Mi a fene... - motyogta, de beszélni már nehezen tudott. Egy kis nyilat húzott ki a hátsó feléből, megnézte, majd elájult...






- És most? - kérdezte Gonzalo, ahogy hason fekve egy domb mögül néztek le a régi császári palota műemléki épületére.
- Hát jó kérdés. Nem volt idő tanulmányozni az épület alaprajzát, de kell lennie résnek a pajzson.
- Húzz elő valamit a tarsolyból. Egy titkos bejárat, egy régi kínai számkombináció, amitől megreped a fal, vagy ilyesmi.
- Vagy mondjuk egy áteresz hátul, amiről talán megfeledkeztek, hiszen hatalmas épület, és ott nem újították fel a kőfalat. - mutatott Vivien egy bizonyos pontra. Néhány pillanat múlva Higuaín is észrevette a fal alatt azt a boltíves, berácsozott csatornabejáratot. A dombot megkerülve gyors léptekkel leereszkedtek a völgybe és máris a magas kőkerítés sarkánál találták magukat. Ekkor azonban lépteket hallottak. Elbújtak a fal mögött, Gonzalo pedig óvatosan leskelődött a hang irányába. Balról egy őr komótosan sétálva közeledett feléjük. Gonza visszahúzta a fejét, majd a szemével intett Viviennek. A lány tanácstalanul nézett körbe, hátha talál egy kis beugrót a fal mentén, ahová elbújhatnak, de az ötlet csődöt mondott. Ekkor az argentin észrevett egy nagy kavicsot a földön a lába mellett. Gyorsan felkapta és messzire dobta. Az őr felfigyelt a zajra és elindult az irányába. Vivienék pedig kihasználva az alkalmat a rácsos átereszig sprinteltek, ahol az őr már nem láthatta őket.





Inlert most már szorosabb őrizet alatt tartották. Baseball sapkát és napszemüveget adtak rá, hogy ne legyen felismerhető, a testőrök pedig a két karjánál fogva kísérték. Elől az idős férfi haladt, így hagyták el a császári palota épületét. A svájci válogatott körülnézett. Hirtelen jobboldalon a dombok mögül két alakot látott lefutni. Az egyik nagyon ismerősnek tűnt.
- Pipa? - motyogta magában a srác, majd gyorsan elhallgatott. Ha ez tényleg Higuaín, akkor lehet, hogy neki akar segíteni? De ki lehetett vele? Mintha egy nő lett volna. Mi a fene folyik itt?
Menetük a fekete autóhoz ért, beszálltak, majd elhajtottak...





Vivien térdig állt a csatornavízben és a rácsot vizsgálgatta.
- Elég rozsdás. Talán itt a szélein ki tudnánk mozdítani a helyéről.
Higuaín is odalépett, megtapogatta, majd feszegetni kezdte, de a vasak nem mozdultak.
- Nem, ez így nem fog menni. - rázta meg végül a fejét. - Kell egy feszítővas.
- Hát az nincs a hátizsákomban. - húzta el a száját a lány. Tanácstalanul néztek ismét körbe, de Gonzalonak eszébe jutott valami.
- És matracot sem hordasz magadnál mostanában?
Vivien elmosolyodott, majd bólintott. Elővette a hátizsákjából a felfújható matracot és a biciklipumpát, majd együtt széthajtogatták, beillesztették a rácsok és a betonfal közé, és Vivien pumpálni kezdte. A matrac szépen lassan megtelt levegővel, Gonzalo pedig közben igyekezett kifeszíteni a vaspántokat a helyéről, míg végre egy eltört a rozsdásodástól és a levegő nyomásától. Még két rácspánttal megcsinálták ugyanezt, majd Vivien kiszedte a matracot és elkezdte kiengedni belőle a levegőt.
- Lépj hátrébb. - tolta meg óvatosan az argentin a karjával a lányt, majd két-három erőteljes rúgással helyet csinált maguknak, hogy végre beférjenek a rácsok mellett. Vivien összehajtotta a matracot és elrakta. Gonzalo előrement a csatornába, majd a lány is követte őt.
- Vigyázz, meg ne vágjon. - mondta a srác, miközben arrébb húzta a rácspántokat a kezével, hogy Vivien felsőtestét ne sértsék meg. - Oké, most merre?
- Hát egyenlőre úgy látom, csak egyenesen lehet haladni. Aztán meglátjuk. Nincs elég fény, hogy az írást olvassam, pedig talán lenne benne útmutató.
- Van elemlámpa a telefonomon. - válaszolta a focista.
- Oké, de nem tudom egyik kezemmel a telefont fogni, a másikkal meg az írást, mert lapoznom is kell, és közben a jegyzetemet is fognom kell, mert nem tudok fejből minden írásjelet, és közben jó lenne, ha valaki az utat is nézné, ezt neked kellene megtenned, és... - Vivien még folytatta volna, de közben Gonzalo bekapcsolta a mobiltelefonján az elemlámpa funkciót, félig belecsúsztatta a tartójába, majd egy, a csuklóján többször körbetekert fonott karkötő segítségével Vivien homlokára erősítette a készüléket.
- Egyelőre csak ennyit tudok tenni érted. - tette hozzá, majd hátat fordított a lánynak, hogy az előttük lévő utat figyelje.
Vivien megállt egy pillanatra és ránézett a fiúra. Elmosolyodott, de aztán el is komorult a tekintete. Végül a hátizsákjából elővette a jegyzeteit és igyekezett a kínai szövegből minél gyorsabban támpontot keresni, merre is menjenek, hogy a vers nyomára bukkanjanak.
Húsz perc gázolás után a térdig érő koszos vízben, Vivien végre megszólalt.
- Itt kell lennie egy ajtónak balra. - mutatott a megfelelő irányba.
- Nem látok semmit, csak a falat. - válaszolta Gonzalo.
- Várj egy kicsit. Itt van valami. - a régésznő leporolt egy téglát, rajta pedig a jin-jang jele, valamit körülötte kínai írásjelek váltak láthatóvá. - Oké, ha jól olvasom, ezek ellentétpárok. A jin-jang pedig forgatható. Lássuk, mi sül ki ebből.
- Talán párosítani kell őket?
- Valószínű Goni, valószínű.
- Goni? - mosolyodott el az argentin a becézés hallatán. - Csak akkor hívsz így, amikor tévézés közben az ölembe rakod a lábaidat és chipssel tömöd magad. Illetve akkor hívtál így...általában...mindig...
- Lássuk a párosításokat. - mondta a lány, hogy gyorsan elterelje a figyelmet az elszólásáról. Szóval ez itt a T'ui, vagyis völgy. Annak az ellentéte a hegy, azaz Ken. - Vivien mindkét jelhez odafordította a jin-jang jelet, majd benyomta, mint egy gombot. A fal megmozdult.
- Ez eddig fasza, folytasd! - biztatta Gonza.
- Oké, a Föld ellentéte a Chien lesz, vagyis Mennyország. - Vivien ugyanazt a műveletet hajtotta végre, a fal pedig ismét beljebb mozdult. - Remek. A következő a Li vagyis Tűz, ellentéte a K'an, tehát a Víz. - az ajtó már szinte teljesen körvonalazódott. - Van még egy páros, de három jel maradt. Napsütés, Vihar és Szellő. Gondolom a Napsütés és a Vihar lesz. - vágta rá Vivien, de Gonzalo megfogta a kezét, mielőtt a lány elforgathatta volna a gombot.
- Várj egy percet! - tette hozzá. Vivien ránézett, mire Gonza levette róla a kezét. - Elnézést.
- Mit akartál mondani?
- Szóval szerintem a Vihar és a Szellő lesz a páros.
- De miért?
- Azért mert ha megnézed a Tűz és a Víz keleti és nyugati irányban volt. Két fő égtáj, két totális ellentét. A Föld és a Menny dél és észak, ugyanez a helyzet. De a Völgy és a Hegy dél-kelet és észak-nyugat. Átmenetek. Ahogy a hegyről leereszkedünk a völgybe, onnan pedig ismét fel a hegyre. Na most nézd meg. A Vihar és a Szellő észak-kelet és dél-nyugat. A szellőből vihar támad, majd ismét szellővé csillapodik. - Gonzalo a magyarázat és az azt kísérő heves gesztikuláció végén csak a szemeit forgatta, ahogy látta Vivien mosolyát. - Vagyis gondolom... - fejezte be az eszmefuttatást. Vivien az előző mozdulatokkal párosította a Vihart a Szellővel, majd benyomta a jin-jang jelet mélyen a falba, az ajtó pedig most már tökéletesen látható volt.
- Támaszkodjunk neki, hogy kinyíljon. - mondta, majd Gonzával együtt nekifeszültek, mire a nehéz kőbejárat mögül végre egy kis kamra tárult eléjük. Amit bent találtak, először meglepte őket, majd kissé megrémisztette...


6 megjegyzés:

  1. Hisztizni fogok...hisztizni...:D Tudtam én, hogy csak elhúzod a mézesmadzagot! ááááááááááááááá tudni akarom, hogy mi volt! Találják meg Inlert, mentség meg a sebesült seggét és beszéljék meg a dolgot! :D
    Amikor Inler szökési kísérletének az elejét olvastam, esküszöm az jelent meg a lelki szemeim előtt, hogy seggbe lövik. :D Jó próbálkozás volt, de nem elég csak előre nézni. :D
    Nem, nem írom le. :D Gonzalo nagyon találékony és jó megfigyelő. A végén ez a jin-jang...én is beugrottam volna, ahogy Vivien majdnem. A viharnak mind a két dolog lehet az ellentéte. Mi van a kamrában? Ha megint azt csinálod, amit a Grálnál én megverlek! :D Mikor hozod a folytatást?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. *mentsék meg a sebesült seggét na! :D Írni se tudok már, látod? :D

      Törlés
    2. Nyugi, értem mi akarsz, akkor is ha félregépelsz! :D :D :D

      Szóval:
      Jó hogy nem rögtön újra összeboronálom őket!Még az se biztos, hogy a végén össze fogom...még nem döntöttem el! :P :D :D :D
      Seggbe is lőtték, látod!Szegényem, hirtelen nem látott más kiutat, nem gondolt rá, hogy ilyesmi is van a két testőrnél! :) :D
      Nem kell leírnod, ez a reakció többet jelent ezer szónál!:P :D
      Először a Maisához hozok folytatást, aztán majd ehhez is.:)

      Törlés
    3. nem baj, azért kijavítottam. :D
      Látod, pedig azt kellett volna! :D Ne legyél gonosz, az én szoktam lenni. :D :P
      Simán le is puffanthatták volna! Nem baj, ha még egyszer szökni próbál okosabb lesz. :D
      A Raffaello is! :D
      Jóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóóó! :)

      Törlés
    4. De ha lepuffantják, mit érnek a karkötővel? :D
      Gonza százszor jobb, mint a Raffaello!:P :D :D :D

      Törlés
    5. Erre nem is gondoltam! :D
      Hmm...nem vagyok ebben olyan biztos... :D :P

      Törlés